- Tiffany... Átjössz? - csillogtatta meg Dave az 1000 wattos mosolyát.
- Ömm... - nézett rám, Én pedig óvatosan bólintottam. - Igen. - mosolygott.
Nos, a fiatal szerelmesek elindultak Davidék háza felé. Aztán bementek. És a többit majd Tiff elmeséli... Bár... Nem biztos, hogy szeretném hallani... :D De persze este meg kellett hallgatnom Tiffany beszámolóját, nem bírta ki, hogy ne mesélje el. Boldog volt. Óóó, vajon ez mit jelent? Persze, hogy össze jöttek, és Tiff annyira pörgött, hogy nekem kellett lefognom, és leültetnem az ágyamra, hogy megnyugodjon. Aztán onnan nem lehetett felállítani, ezért nálunk aludt. :D Egy csomót beszélgettünk a fiúkról, és még azt megjegyezném, hogy ezért ma Beck egyedül aludt a vendég szobába, mégsem tudhat ilyen dolgokról...:) Aztán elkezdtünk zenét hallgatni a laptopomon. Aztán megnéztük az új kilencedikeseket a suli honlapján és felmentünk Skypera, meg Facebookra.
- Szerinted a suliba az a 9-edikes gyerek nem volt cuki?
- Tiff... Kajak ilyeneken jár az agyad? - röhögtem.
- De, hajj. Nézd meg! - tekergetett a suli honlapján.
- Aha... Keress rá Facebookon. - utasítottam.
- Ugye, hogy cuki! - kiáltott fel, amikor megtalálta a Facebook adatlapját.
- Hmm, jó pasi, meg jó a képe, meg minden... De mi már foglaltak vagyunk. - veregettem meg Tiff vállát, majd rákacsintottam.
Amúgy a srácnak ez a Facebook képe:
Reggel elég fáradtan kászálódtunk ki az ágyból... Aki hajnali 3-ig fenn marad annak ez jár?! :D Lementünk reggelizni, de az asztalon csak egy papír cetlit találtunk, Becket sehol. Ezért logikus volt, hogy Ő hagyta ott.
Szóval a kaja az a müzli, kifli, vaj, sonka és rizs (?) volt. Soha többet nem fogom megengedni Becknek, hogy egyedül menjen vásárolni. Miért?
~ A fele hiányzik, ebből nem tudok főzni.
~ A rizst nem szeretem és Beck se 'rajong' érte.
~ A vaníliás müzlit se szeretem, de múltkor Beck se ette meg.
~ A sonka csak holnapig jó, és fogadok nem fogy majd el.
~ A kifli elég száraz volt.
Ebből készülhet is egy lista. Ezért akkor megettük a maradék csokis müzlit a maradék tejjel. Juhú. :P Miután 'megreggeliztünk', fel mentünk felöltözni. Miután felvettem a nadrágomat megcsörrent a mobilom.
Ez a kedvenc zeném, és már tudom is az elejét:
Do you have the time,
To listen to me whine about nothing and everything all at once,
I'm one of those,
Melodramatic fools neurotic to the bone no doubt aboudt it.
Épp, hogy elraktam a telefonomat, vehetem elő. Mire kikotorásztam a zsebemből, addig már 3× (!) indult el a zene. Valakinek nagyon fontos... Tehát elővettem, és felvettem, egy ismeretlen szám volt.
- Háló? - szóltam bele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése