13. rész: Unokatesó?!

Ma, 12:00-kor keltünk, ami nem csoda, ha éjszakába nyúló pakolást hajtasz végre. :) Úgy döntöttünk, hogy rendezünk egy bulit, most, hogy így új lakásunk van. Mivel, a barátainkkal elég kevesen lennénk, ezért meghívtuk a szomszédokat is... Bal oldalt egy idős házas pár van, akik értelemszerűen nem 'bulizósok', szóval ők nem jönnek. Viszont a jobb oldali szomszédok jó fejek. 30-as éveikben járó házas pár és van egy fiújuk, Dave, aki mellesleg nagyon helyes. :)

De persze, nem ÉN vagyok belé esve, mert Én, ugye Beck-et szeretem, de majd kiderül...:) Mindenkit felhívtunk és rám hárult a feladat, hogy a szomszédokba menjek... Először a bal oldalt látogattam meg. Becsengettek és 2 másodperc múlva nyílt is az ajtó és egy öreg nő dugta ki a fejét az ajtón. 

- Őőő... Jó napot... - dadogtam. 

- Szia, miben segíthetek? - kérdezte kedvesen a néni.

- Hát, mi vagyunk az új szomszédok és bulit tartunk, de látom önök nem a 'bulizós fajták'... - mosolyogtam mire a nő is felnevetett.

- Hát, bizony, nem. De azért köszönjük a meghívást. Ha bármiben segíthetek, akkor szóljatok. - mosolygott.

- Rendben, é-és... Köszönjük. - fordultam sarkon.

Uhh, hát ez furcsa volt...:) Most megyek a jobb oldali szomszédainkhoz. Remélem ők bulizósabbak, mert ha nem asszem' elég lapos bulink lesz... Oda mentem az ajtóhoz és becsengettem. Egy 18-19 éves fiú nyitott ajtót.

- Szia... - húzta fel a szemöldökét.

- Hali! - köszöntem boldogan.

- Őőőő... Mizu? - egy kis hatás szünet után mindketten felröhögtünk. :D

- Azért jöttem, hogy meghívjalak a lakás felavató bulinkra, mert mi vagyunk az új szomszédok, Én, és a barátom. 

- Szóval foglalt vagy... - töprengett kaján vigyorral.

- IGEN! - nevettem fel. - Na, de... Eljössz?

- Ki nem hagynám! - kacsintott. - Hogy hívják a barátod? 

- Beck. 

- Milyen Beck...? - vonta fel a fél szemöldökét.

- Beck Nelson...

- Úristen!- mosolyodott el. - Hááát, kicsi a világ...

- Mi van?! 

- Beck az unokatesóm! - nevetett fel. 

- Ööö... Oké, de Beck erről miért nem mesélt? - tűnődtem. 

- Talán mert 5 éves korunk óta semmit nem tudunk egymásról? - kérdezett vissza.

- Jó, jó, de Én ezt nem tudtam! 

- David, ebéd!!! - kiabált ki... Dave anyukája.(azt hiszem :D)

- Ömm, mennem kell, este találkozunk. - kacsintott.

- Igen, persze. - lelkesedtem. 

Amikor haza értem, egyből letámadtam Beck-et.

- Miért nem mondtad el???

- Mi van? Mit? - kérdezte megszeppenve.
- Dave...
- Dave...?
- AZ UNOKATESÓD! - üvöltöttem.
- Mi? - pattant fel a kanpéról.
- Mi, mi? 
- David McAuliffe?
- Igen!
- Ő... Még él? - húzta fel a fél szemöldökét.
- Miért ne élne? 
- Mindegy. 
- Nem, nem az.
- Na, jó, az volt, hogy 5 évesek voltunk amikor anyu, és anyu testvére össze veszett, ezért nem találkozhattunk. Aztán felkerestük őket, hogy találkozzunk de akkor Dave szülei közölték velünk, hogy David egy autó-balesetben meghalt... 
- Őőő... Ez furcsa. Na, mindegy, mert képzeld, itt laknak a szomszédba és Dave eljön este a bulira... - mosolyogtam rá.
- Oké, de mikor kezdődik a buli?
- 7-kor. És 6-kor kezdjük el díszíteni a házat! - kacsintottam Beckre, mire Ő elég fájdalmas arcot vágott. :)- És segítened kell! 
- Ne mááár! - nyöszörgött. 
- Ez van. Addig pihenj! - utasítottam, de neki ez nagy öröm volt, sietett is be a szobába. :)


Azért látszott Beck-en, hogy megkönnyebbült, így, hogy tudja unokatesója él és virul. :)  

12. rész: Költözök!

- Figyu Ash... - kezdte Beck.

- Igen? - néztem fel.

- Az van, hogy anyukádékkal megbeszéltük, hogy már 'nagy lány' vagy... - húzta a szót. - És arra gondoltunk, hogy... Össze költözhetnénk. - mosolygott.

- Már mint... Mi ketten? - virultam, Beck meg bólintott. - Benne vagyok! - kacsintottam és megcsókoltam Becket. 

Reggel neki is álltunk házat keresni. Sok keresgélés után meg találtuk ezt, ezzel a szöveggel: 

 

Eladó ez a ház, Californiában! Szép, tágas, kertes ház, 4 szobával, 2 fürdővel, 1 konyhával és ugye 1 nappalival. Amerikai konyha van beépítve. Ez a ház 2010 tavaszán épült, azóta nem volt vevő. Érdeklődni és további infót szerezni ezen a számon lehet: +36 30.... 

Azonnal megtetszett, és fel is hívtuk a tulajdonost. Egy nő szólt bele akivel megbeszéltük, hogy ma megnézzük a házat. El is mentünk a megadott címre, és körül néztünk. A ház valami gyönyörű! Jobbat álmomba se láttam! De tényleg, nagyon szép. Megbeszéltük a nővel (Kiderült, hogy Amy-nek hívják), és mondtuk nekik, hogy megvennénk a házat...

KÖLTÖZÖK! Igen, megbeszéltünk mindent Amy-vel, úgyhogy ma megyünk. Amúgy a ház nagyon közel van anyuék házához - Mivel Én már nem ott lakok... :) -, így majd sűrűn látogatjuk. Beck segített bedobozolni - mivel Ő már kész van (?).

Szóval, megüresedett. Pihe - Ő még mindig a kutyám...:) ♥ - is jön velünk.  Amikor megérkeztünk Pihe úgy rohangált a házba... Biztos neki is tetszett a nagy tér. :) A nap végére még mindig nem sikerült teljesen kipakolnunk, és ma még beakartuk fejezni, szóval hajnali 2-ig pakolásztunk. De megérte. Nagyon is, mert ami 'született' az valami csodálatos lett. :) 

Ez a szobánk:

Nagyon szép. :) És a gardrób...:

Nagyon sok ruhát kaptam még +-ba Becktől, úgyhogy tényleg nagyon örültem. Szóval, mire befejeztük a pakolást, már semmit nem tudtunk csinálni, annyira elfáradtunk, úgyhogy csak bedőltünk az ágyba. Azért, ez egy elég jó nap volt. :) 

11.rész: Egy jó kis nap

Bocsánat! Nem tudtam írni, mivel tanulnom kellett, és minden nap volt programom és későn értem haza, de most itt a szünet úgyhogy... Most hozok részeket. :) Ebbe a részbe pedig sok képet tettem, így kárpótlásul, végül is, nem is késtem annyit a résszel. :D Na, de amúgy elkezdtem írni a 12. részt is szóval... Jó olvasást! :) ××
----------------------------------------------------------

Amióta nyertem az X Factorba állandóan fellépésekre járok, meg interjúkra. De ez a hetem szerencsére szabad. Végre! :) Ezért megbeszéltük, hogy Beck valamikor nálunk alszik. Így is lett, ma jön át és alszik itt. Elmentünk sétálni, és már kezdett lemenni a nap, ami gyönyörű volt. 

És bementünk egy pázába, ami most épült, szóval új, itt még nem jártunk.

Belülről nagyon szép, járkáltunk, meg beültünk a moziba is, és ezt a filmet néztük meg:

Nem volt rossz, bár nem a kedvenc filmeim közé sorolnám... Aztán kimentünk, tovább sétáltunk, és bementünk egy bizsu boltba.

Jujj, és Becktől kaptam egy nyakláncot, ami iszonyat gyönyörű!: 

Ezek után már haza mentünk, mivel besötétedett. Vacsorára Gyros-t ettünk. ♥

Ezután, befeküdtünk az ágyba, Beck bekapcsolta a TV-t, én pedig ölembe vettem a laptopomat. Kate-vel chateltem:

Kate üzenete: Szia! Mizújs? 

Ash üzenete: Szia, itt van Beck mellettem és egész nap vásárolgattunk, és...és...és...Képzeld! Kaptam egy gyönyörű nyakláncot tőle! :3♥

Kate üzenete: Úúú, ez cuki. :) Majd megmutatod! De most akkor hagylak is titeket, meg amúgy, is én is megyek nézni a filmet... (Fogalmam sincs mi lesz...xD) 

Ash üzenete: :D Elvileg valami akció film lesz... :D Na, mind1, majd beszélünk, szia! :)

Kate kijelentkezett. Ez után lekapcsoltuk a villanyt, csak gyertyák égtek (Még akkor gyújtottam meg, amikor haza jöttünk...:D), ez ilyen tök romantikus volt, meg minden. :D

- Figyu Ash... - kezdte Beck. 

10. rész: Nyertem!

Az elmúlt hetekben nagyon sok dalt kellett tanulnom, mivel ma este lesz a döntő. Tiffany Morris és Én, Ashley Blake.


(Ő Tiffany, akivel amúgy nagyon jó barátnők lettünk.)

 Szóval a mai nap... áhh! 4 dalt kellett tanulnom!!! Elfáradtam pedig ott van még az este is. Amúgy a suliban lévő ének tanár tanít. Ez az a 4 dal: 

Alexandra Stan - Get Back:

HIEN - No More

Nicole Scherzinger - Boomerang:

RITA ORA - Radioactive

Én szeretem ezeket a dalokat, és nagyon jól eltudom énekelni. Elénekeltem a többieknek is és nekik is nagyon tetszett. Már nagyon izgultam az este miatt... Aztán eljött. 6 órakor elindultunk és negyed 7-re ott is voltunk. És kezdődhetett a verseny. A szavazatok alapján Tiff állt nyerésre, de nem baj, mert Én is eljutottam idáig - ami nem kis teljesítmény -, és még változhat. Aztán 3 dalom után, Én álltam nyerésre aztán ugyan annyi volt mind kettőnknek. Jajj, most akkor mi? :( Izgulok!!! Később felhívtak a színpadra.

- Sziasztok, lányok és kedves nézőink! Mint látjátok, itt van a kezemben a boríték, amiben annak a neve 'rejtőzik' aki megnyerte a 2013-as X Factort! - fordult a közönség felé a műsörvezető nő, nekem pedig azt hiszem megfordult a gyomrom. - A 2013-as nyertes... - kezdte kibontogatni a borítékot, majd kivette a papír és elolvasta. - Az nem más mint... - húzta az időt. - ASHLEY BLAKE!!! - üvöltötte én pedig nem tudtam, hogy nevessek vagy sírjak-e. 

- Áááá!!! - ugrottam Tiffany nyakába és, igen, könnyeim jöttek.

- Neee, te ne sírj! - mosolyodott el Tiff.

- De... de... - dadogtam. - Te? 

- Ne foglalkozz velem... És amúgy én kapok Wellness hétvégét és egy kis pénzt is. - mosolygott.

- Jujj de... Tartsuk a kapcsolatot! 

- Mindenképp.

A következő pillanatba Beck-ék is feljöttek a színpadra és 'agyon' ölelgettek, a kamerák pedig azon voltak, hogy rá tudjanak közelíteni az arcomra. Haza érve - Tiff is jött velünk :) - anyuékkal egy Starbucks-ozással ünnepeltük meg a nyerésemet. Szóval, 7-en mentünk oda. Anyuék állták az egészet (szerencsémre :D), és hááát, eléggé feltankoltunk. Kávék, forró csokik, sütik. Nyami. :)

Nap végén, ugye haza mentünk, és Tiffany nálunk aludt. A szüleink megismerkedtek egymással és ők is elég jó barátságot kötöttek. :) Jót szórakoztunk - végül Kate is nálunk aludt + ugye Emm -, üvöltött a zene, a TV, mi... meg úgy az egész ház 'mozgott'. De szerintem a szomszédok már megszokták. :)

9. rész: X Factor!

Huhh. Azaz, elfáradtam. Az egész héten kocsikáztunk, boltról - boltra, és tovább, tovább. De megérte mert elkészültünk a házunkkal. Anyuék szerint nem baj, hogy ott vagyunk, mert azt a házat régen eladták, aztán kiköltöztek és azóta ott állt üresen, amíg Mi nem jöttünk. Amúgy tényleg elég régen nem jártak ott... Egy - két pók biztos volt... Kate jelezte. :) Szóval, minden van. TV, Laptopok (azokat mi viszünk), ugye akkor  WI - FI, kanapék, fent ágyak is, a fürdőt is felújítattuk és, ugye ami még számít egy nagy házban. Konkrétan minden este amikor haza értem - Kb. mindig 9-kor... -, csoda, hogy fel tudtam menni a lépcsőn, a szobámig, aztán ott, ENNYI,  bedőltem az ágyba és másnap 13 óráig fel sem keltem. Ma szombat van, és lazulás, mivel kész a ház! :) A TV előtt ültem és egy lehetőség volt előttem. Szó szerint.



- Jelentkezzen az X Factorba, és önből is igazi star válhat! Jövő hét szombaton jöjjön el a meghallgatásra és a profi zsűrik eldöntik, hogy... BENNED MEG VAN - E AZ, AZ X! - kiabálta a műsörvezető nő.
Egyből felcsillant a szemem, és elüvöltöttem magam.
- Igen!!! - üvöltöttem. 
- Úristen! Mi történt...? - kérdezte meglepve Kate amikor belépett a szobába egy szendviccsel. 
- Megyek jövő hét szombaton az X Factorba! - üvöltöttem továbbra is. - De... Héé! Én is kérek olyan szendót! - mutattam a sajtos - sonkás szendvicsre.
- Rendben... De, őőő... Elkísérlek! - mosolygott rám. 
- Mi is! - lépett be Beck, Adam és Emm a szobába, kezükben egy szendviccsel. 
- Ne már! Csak nekem nem csináltatok kaját? - háborodtam fel.
- Őőő... - gondolkozott Adam. - Ja. - motyogta én meg felnevettem.
- Akkor majd Én. - mondtam és felpattantam a kanapéról majd a konyha felé vettem az irányt.
Csináltam magamnak egy nagy szendvicset: Sonka, sajt, retek, saláta, paradicsom, ketchup, mustár, majonéz, uborka. Na, így jó! :) Ezzel a szendviccsel ültem vissza a kanapéra és természetesen mindenki tágra nyílt szemmel nézett.
- Mi az? - kérdeztem mosolyogva.
- Semmi... - motyogták majd felnevettünk.

Az elmúlt hetem még tényleg nagyon laza volt, bár én eléggé izgultam a mai nap miatt, pedig tökéletesen tudtam azt amit énekelni fogok. Indulás az X Factorba, Em-mel, Kate-vel, Beck-el és Adam-mel. Tiszta ideg voltam, de Beck-nek kicsit sikerült megnyugtatni. Én voltam a 7842. jelentkező. És vártam, vártam, vártam, amikor az egyik stúdiós kiszólt. 
- Ashley Blake! - üvöltötte a stúdiós, én meg felpattantam a helyemről és oda siettem. - Rendben, ne izgulj, itt a mikrofon. - nyomta kezembe a mikrofont. - Arra kell menned, hogy feljuss a színpadra, lesz még egy stúdiós aki mutatja, majd az utat. - bökött az ajtó felé. 
- Rendben, köszi. - erre csak bólintott.
- Szia, erre mész fel. - mutatott a másik stúdiós a 'fény' felé.
És felmentem. Izgulok, nagyon! Aztán megláttam a barátaimat az első sorban... kicsit jobb lett de még mindig izgulok! 
- Szia! Mi a neved? Honnan jöttél? - sorolta a kérdéseket az egyik zsűri.
- Sziasztok. - mondtam félénken. - Ashley vagyok, Ashley Blake, és itt lakok Califonia-ba. 
- Rendben. Mit hoztál? - mosolygott rám a másik zsűri tag.
- MARINA AND THE DIAMONDS-tól a How To Be A Heartbreaker-t. - mosolyogtam. 

- Akkor, kezdheted. - mondták kórusban.
És elkezdtem énekelni. Mintha minden megszűnt volna körülöttem, és már nem is izgultam.



A zsűrik tátott szájjal néztek, tetszett nekik. :) 
- Hát ez valami fantasztikus volt! - kezdte a zsűri. - IGEN! - üvöltötték egyszerre. 
BEJUTOTTAM! Áááá!!! :) Ha bízom magamba talán meg is nyerhetem! Oké, akkor minden amit eddig elterveztem meg szűnt és... Jön az új! Énekes szeretnék lenni! :) Anyuék egyből az éneklésem után hívtak, gratuláltak, utána a többiek is. Haza érve, sokat beszélgettem anyuékkal, aztán 00:00-ig Emm-mel 'tomboltunk' és beszélgettünk majd elaludtunk, mert pl. Én elfáradtam ma, de nagyon boldog vagyok. :) 

8. rész: Van egy ötletem!

Bocsi, hogy rövid lett, de ez olyan... Folytatása a 7. résznek. :)

- Hmm... - kezdte Emily. - Van egy ötletem. - emelte fel a mutató úját.

- És... beavatsz? - kérdeztem 2 ásítás között.

- Persze. - kezdte. - Ha már ez a ház elhagyatott, lehetne a miénk.

- Aha... De meg kell venni nem? - kérdezte Beck.

- Nem láttam táblát... Amúgy hol vagyunk? - vonta fel a szemöldökét Emm.

- Na, ez egy jó kérdés... - tapogattam meg a zsebemet. - Ajaj!

- Mi az? - kérdezték kórusba.

- Nincs meg a telefonom! - akadtam ki.

- Kárpótolom. - nyújtotta oda Emily az iPhone 4-ét. - Tiéd. - mosolygott rám.

- Mi??? De neked nem kell? - kerekedett el a szemem.

- Van pót telóm. - vonta meg a vállát.

- Na, jó, akkor menjünk ki és nézzük meg hol vagyunk meg, hogy van-e valami 'ELADÓ' jellegű tábla... - kezdte Beck.

Ki mentünk és semmi... Már mint semmi tábla. De nekem beugrott hol vagyunk.

- Hé! Én tudom hol vagyunk. - csodáltam a környéket. 

- Hol??? - kérdezték egyszerre.

- Kis koromba rengeteget jártam ide ki... Jessy-vel... - csuklott el a hangom, Beck pedig hátulról átölelte a derekam.

- Okéé... Szóval miénk a ház? - próbálta oldani a hangulatot Emm.

- Ja. - válaszolta Adam. - A jelek szerint...

Igen, ennyi kellett. Emily egyből vissza rohant a házba és elkezdte tervezgetni, mi hol lesz, mit kell venni és, hogy kinek mennyi pénze van. Elég nehéz volt meggyőznie minket, de aztán rájöttünk, hogy igaz, ez csak a miénk lesz. Szóval, mi is segítettünk tervezgetni, és mivel azt mondták, hogy erre a hétre már nem kell bemenni a suliba, ezért Emm betáblázta a hetünket. Mindig együtt kell megvennünk a cuccokat mert mindenki véleménye számít. Szóval el voltunk. És holnap kezdődik a vásárlós hét, mi lányok azért várjuk de a fiúk kevésbé vannak oda a dologért. Aztán megbeszéltük, hogy TV-t is kell nézni, mire Adam-éknek fel csillant a szemük. Mit vártunk, tőlük? :)

Ez tárul elénk, ha lépünk kb.  20-at: 

 :D

7. rész: Bemutatom...

Sziasztok! Remélem ez a rész is tetszik, és ha minden jól alakul mindjárt hozom a 8. részt is. :) 

Emily-vel sikerült egy jó pizsi party-t csinálnunk, és úgy döntöttünk, hogy bemutatom neki a barátaimat. Elmeséltem neki Jessy sztoriját is, és elég lenéző pillantással tisztázta, hogy: 'Ez a csaj beteg'. Igen, olyasmi. Azt beszéltem Beck-ékkel, hogy a Starbucks-ba találkozunk, mert az csak 5 perc séta a házunktól, meg amúgy is, nagyon finom és Emm is szereti. Szóval 12:50-kor elindultunk. 
- Jujj, és mi van ha utálni fognak a barátaid? - aggodalmaskodott.
- Nem fognak. - nyugtatgadtam. 
Az út további része csendben telt, mert megosztottam a fülhallgatóm és zenét hallgattunk a telefonomról. Amikor megérkeztünk azonnal kiszúrtuk, hogy hol ülnek. Leghangosabb társaság, természetesen. :) 
- Sziasztok! - köszöntünk egyszerre Emm-mel.
- Sziasztok. - köszöntek vissza boldogan, majd Becket egy gyors csókkal köszöntöttem.
Emily mindenkivel jól megismerkedett, és, mivel jó idő volt, jeges teát kértünk, meleg kávé helyett. 



Úgy döntöttünk, este elmegyünk bulizni, és 'felavatjuk' Emily-t. :) Igen, el is mentünk, minden lányon koktél ruha, tű sarkú, és ebből mi se maradtunk ki. Hát, mit mondjak...? Nem voltunk annyira józanok, azt se tudtuk hova megyünk, végül egy nyitott kaput láttuk és be is mentünk rajta. 



Reggel elég fura volt felkelni, egy ismeretlen, elhagyatott házba.
- Ennyire még sose buliztam... - keltem fel álmosan a földről. 
- Ááááá!!! - üvöltött Kate.
- Mi az?! - riadt fel Adam is.
- Pók, pók, pók!!! - üvöltött fel, mire Adam azzal a lendülettel el is taposta. 
- Huhh, jó. - fújta ki a levegőt Kate. 
- Hmm... - kezdte Emily. - Van egy ötletem. - emelte fel a mutató úját. 

6. rész: Úristen!

Na, jó, ez a nap... Áááá! És most nem az, hogy nem tudom mi lesz a jövőm - mert, bár, ez is közre játszott... -, ez most sokkal furcsább és rosszabb... Rájöttem, hogy tényleg majdnem mindenki hazudott nekem! Na, de akkor az elejéről. Reggel boldogan keltem, már csak pár hét van a suliból. És már tudom is, mi akarok lenni. Tanár. Színjátszást szeretnék tanítani. Igen, ez biztos. Mielőtt ki mentem volna a házból anyu vissza húzott.
- Kicsim - kezdte. -, ha haza értél, szeretnék veled beszélni... Fontos. - mondta bizalmasan. 
- Őőőő... Oké. - feleltem lazán.
Aztán kimentem, és beszálltam Beck kocsijába. Váltottunk egy csókot, felvettünk Kate-t és Adam-et, és zenét hallgattunk. A sulihoz érve elrohantam büfébe, mivel, anyu nem rakott be nekem szendvicset... Vagy az végzősöknek nem jár? :) A napom. Hát, mindjárt vége a sulinak, szóval mindenki tökre be van őrülve, még az alsóbb évesek is, de nekik még van itt pár évük. Hát, igen, bárcsak nekünk is lenne még... Haza érve besiettem a nappaliba mivel anyu és apu már ott voltak. Te jó ég! Mi folyik itt?
- Arra kérünk Ashley, hogy ne akadj ki. Bár természetes, hogy ki fogsz de... Próbáld meg. - mondta anyu, nekem meg szerintem bukfencezett egyet a gyomrom.
- Ez egy nagyon régi történet. 
- Jó, jó, csak mondjátok már mi az! - kérleltem a szüleimet. 
Anyuék biccentették és a következő pillanatba belépett egy lány a szobába, de nem akármilyen, majdnem olyan mint én! Az arcunk szinte ugyan olyan volt, és komolyan csak annyiba különböztünk, hogy neki, barna volt a haja.

 Na, akkor most kiakadhatok?! Anyuék azt mondták, hogy próbáljak meg nem kiakadni, de...!!!
- Úristen...! Ő ki?! - És, igen. Kiakadtam.
- Ő itt... Emily... Az ikertestvéred. - Mondták a szüleim Emily meg elég kétségbe esett arcot vágott.
- Te nem tudod ki vagyok? - kérdezte csodálkozva.
- Kellene? - kérdeztem makacson.
- Anyu, apu! - akadt ki a lány is.
- Elakartuk mondani... - kezdték.
- Mikor is??? És én miért nem ismerem a saját ikertesóm??? - Hüledeztem.
- Ez, mint mondtuk, egy régi sztori... És most elmeséljük ha, hagyjátok. - kezdte anyu, mi meg bólintottunk. - Az úgy volt, hogy Magyarországra utaztunk, repülővel. Emily-t apád elkísérte mosdóba, de ő ugye nem mehetett be, ezért kint volt. Másra figyelt amikor, Emm kiosonhatott mellette. Nem találtuk se leszállásnál se amikor még a repülőn voltunk... Eltűnt. Ez elmondtuk a Rendőrségnek és, ők, Magyarországon találtak rá Emily-re egy kedves családnál akik, örökbe fogadták. És most vissza kaptuk. 
- Mióta van itt? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Kb. - gondolkozott apu. - fél hónapja.
- Értem, és eddig hol volt?
- Nem akartuk megzavarni az érettségidet, ezért azt mondta, hogy el lesz addig egy szállodába. És, igen. El volt.
- Ez így már más... - léptem közelebb Emm-hez. 
- Szerintem is. - mosolygott rám a tesóm.
Még beszélgettünk egy kicsit aztán felmentünk a szobámba, neki is van szobája, átalakítjuk a vendég szobát. Anyu csinált nekünk teát, szóval, azt iszogatva beszélgettünk.

 Nagyon jó kapcsolatom lett Emm-mel. Mindent megbeszéltünk, hogy vele mi történt, azt is, hogy velem mi, Én pedig meséltem a barátaimról. Amúgy Emily Magyarországon érettségizett, biztos talál itt is munkát, ilyen angol tudással. Woow! Na, akkor összességébe nagyon jól kijövünk Emm-mel és Én ennek nagyon örülök. Van egy ikertesóm. De jó! :)♥

5. rész: Érettségi

Sziasztok! Bocsi, hogy most egy csomó ideig nem írtam de voltam SzJG dedikáláson, barátnőmnél és nagyon sokat tanultam... Szóval, BOCSÁNAT. :) Hát, akkor meghoztam az 5. részt. Jó olvasást! ;)

 Eljött ez is... Azaz majdnem. Az érettségi... Jajj. Hát, mondjuk jövő hétig még várok... Na, de nem baj, mert a múlt héten keményen ment a felkészítés, sok új tanár jött a suliba + a régiek is ott voltak és felkészítették az osztályt, erre az egészre. Bár, szeretek színészkedni és úgy gondolom - a tanárok is azt mondják - tudok is, azért eléggé félek... Lehet, hogy pont most rontok! Áááá... Mondjuk, nem hiszem de... Na, mindegy. Reggel kimentem a kapunk és megláttam Kate-t, egyedül. 
- Őőő... Hát te? Ráadásul egyedül...? - csodálkoztam.
- Na, az van, hogy a fiúknak ma reggel is felkészítő van nulladik órába, és bementek. Mi, lányok, jövő héten érettségizünk. - magyarázta.
- Értem... Oké. - bólintottam.
- Hogy van Pihe, rég láttam. - kérdezte mosolyogva.
- Meg van... Egész éjjel járkált a szobámba... Nem tudom, miért nem aludt. - motyogtam. 
- Nem tudom... Biztos nem volt álmos... - töprengett mosolyogva.
- Biztos. 
Suliba érve megpillantottam Becket és Adam-ot. Oda is mentem hozzájuk. Beck az asztalán ült, és amikor meglátott, leszállt az asztalról és oda jött hozzám. Egy gyors csókkal köszöntött - így mindenki előtt elég ez is...
- Szia. - mosolygott. 
- Szia. Készen állsz? - mosolyogtam vissza.
- Persze! 
- Rendben... 
Becsengettek és mindenki ment a helyére... A nap további része olyan... Szokásos volt. Este izgatottan szorítottam a kezemben a telefonom és vártam, hogy megcsörrenjen. És megszólalt, Beck az!
- Szia! - üdvözöltem izgatottan. - Mi volt? - érdeklődtem.
- Letettem az érettségit. - válaszolta lazán.
- Hogy sikerült?
- Jól. 
- Mi a baj? 
- Semmi...
- Aha... Te nem ilyen vagy.
- Na, jó... Anyáék már az agyamra mennek.
- Őőő... Miért? 
- Ki akarnak küldeni Párizsba.
- Mi?! - akadtam ki. - És... Ki mész???
- Nyugi. Lehet, hogy tudok faranciául és lehet, hogy ők azt akarják, hogy ki menjek, de hahó! Én is itt vagyok!
- Értem... Szóval te nem akarsz kimenni? - értelmeztem.
- Ja.
- Hát, oké... 
- Na, jó, asszem' megyek, anyámék itt tombolnak... Bocsi. Szia.
- Szia. - búcsúztam el.
Hát... Őőő... Szóval... Ja. Na, majd meglátjuk mi lesz.

Na, ma van az a bizonyos nap. Az érettségi... Nekem! Oké... Jól vagyok... Ja, nem, mégse. Ajj. Kate egész nap nyugtatgatott de... Ááá! Akkor is: Áááá! A nap elég unalmas volt de utána eljött... Ez. Az volt, hogy kaptam egy színdarabot és azt kellett negyed óra alatt megtanulni és elmondani a párunkkal. Nekem Kate volt a párom aki nem is izgult ma! Hogy csinálja??? Oké, amúgy minden nagyon jól ment. Kate is és Én is hiba nélkül el tudta a mondani a szöveget. Ez az! Átmentünk! El se hittem! Anyut és Aput egyből fel is hívtam, nagyon büszkék voltak rám. Mondjuk, Én is magamra, de ez más... Haza érve, Anyuék megengedték, hogy elmenjünk étterembe, úgyhogy, finom volt a vacsi... Amit Anyu főz az is jó, de ez más. Na, lényegében hülyeség volt ennyit készülni, mert ez az érettségi - mondhatjuk - könnyű volt.

4. rész: Boldogság

Remélem tetszik, bár ez nem lett olyan izgi de azért... Itt van :D 

Kate-vel 8- kor  sikerült fel kelnünk, - elég sokáig fent voltunk - kipakoltuk a tálakat és üres üvegeket a szobámból. Olyan volt, mintha nagy buli lett volna... Na, mindegy. Megbeszéltük Beck-el, hogy ma náluk alszom. Anyuéknak tetszett az ötlet, hisz a majdnem haláltól is ő mentett meg, meg amúgy is, jó irányba fejlődött az életem, amióta vele járok. Úgy döntöttünk, mivel a szülinapom rossz lett, elmegyünk a Starbucks-ba, ezért hamarabb átmentem. 14:00- kor indultunk és 14: 19- kor már ott is voltunk. Beszélgettünk meg ittunk, szóval jól telt. 

Aztán, vissza mentünk Beck-ékhez. Ott is jól elvoltunk... Megvitattuk, hogy milyen lesz az érettségi , TV-ztünk és raktunk fel képet Facebook-ra.

Na, igen. Elvoltunk. Felnéztük Skype-ra is, ahol Kate egyből videó hívást indított.

- Sziasztok! - köszönt Kate.

- Szia! - köszöntem egyszerre Beck-el.

- Na, képzeljétek mit tudtam meg! - mondta izgatottan. - Jövő héten kezdődik az érettségi felkészítő. - húzta el a száját.

- Honnan tudod? - Csodálkoztam.

- Hát, anyám beszélt a tanárral. 

- Miért?

- Mert nem hiszi el, hogy nem verekszek! 

- Mi? - kérdeztem röhögve.

- Őőőő... Oviba... - Kezdte. - Mindig kiálltam magamért. - Itt mindenkiből kitört a röhögés. 

Hát... nem igazán tudom elképzelni a kis Kate-t ahogy éppen egy nála kisebb gyereket üt egy babával, mert nem adta neki a csokiját. Igen, ez így elég vicces. 

- Na, jó, mi megyünk... - kezdte Beck, mire én is bólintottam. 

- Rendben, sziasztok... Csak okosan! - mosolygott pimaszul, Beck meg felvont szemöldökkel letette a Skype-t.

Ez után még egy csomó mindenről szó esett, szóval elvoltunk hajnali 3-ig. Jó volt. Nagyon jó!

3. rész: Szabadság

Ezt is meghoztam. Remélem tetszik. :)

Egy koszos raktár- féleségbe ébredtem. Még mindig nagyon fájt a fejem, amikor ismerős hangokat hallottam kintről.

- Jó munkát végeztél! - mondta az ismerős női hang.
- Köszönöm, főnök. - mondta egy férfi hang.
- Elmondom a következő feladatod. - közölte a női hang.
- Hallgatom, főnök. 
- Elmész Beck lakásához és felragasztod az ajtójára ezt a papírt. - a Beck szó hallatán elkezdtem leskelődni.
Csak sötét alakokat láttam és azt, hogy az egyik elindul, gondolom ő megy Beck lakásához. Várjunk csak... Mii?! Beck?! Mi van?! Áááá! Mi folyik itt?! Hol vagyok?! Nem tudtam ott semmit se csinálni, ezért csak vártam a csodára. A csodára ami nem hiszem, hogy lesz. Pár óra múlva a férfi is vissza jött és megcsörrent a nő mobilja.
- Na, rájöttél, hogy valami hiányzik? - kérdezte a nő tetetett meg lepetséggel. - Cserét ajánlok. - kezdte. - Megkapod Ashley-t, ha... Szakítasz vele, és... Engem választasz. - a nő kiment a fényre és megláttam az arcát... JESSY! Hogy tehetett ilyet...? - Rendben akkor, nem kapod vissza. Ügy lezárva. - és letette a telefont.
Ez után benyitott hozzám. Mérgesen pillantottam rá.
- Ez lett volna a legutolsó gondolatom... Hogy Te csinálod ezt! - Ordítottam, kiemelve a 'Te' szót.
- Igen... Lehet, ez volt a cél. - Mosolygott pimaszul.
- Hát gratulálok. - Erőltettem mosolyt az arcomra.
- Ja, ügyes voltam. - Mosolygott gonoszan.
Ez után kiment. Na, remek. Ezután elaludtam. Kb. 5 óra múlva felkeltem... Egy kórházba találtam magam, Beck mellettem volt és fogta a kezem.

- Beck... 
- Jól vagy?! - támadott le.
- Én? - kérdeztem, mintha nem tudnám, Beck csak bólintott. - Persze... De Jessy? És az a pasi? - kérdeztem riadtan. 
- A pasi Jack Morrows volt. Már kőrözték gyilkosságért. Jessy felbérelte, hogy raboljon el. - mondta, enegem eléggé megijesztett.
- Úristen! - kaptam a szám elé a kezem. - Hol vannak? - kérdeztem riadtan.
- Börtönbe. - mondta Beck nyugodtan, mondjuk szerencsére én is megnyugodtam.
- Hogy? - kérdeztem hitetlenkedve.
- Ugye Jessy felhívott. - bólintottam. - Na, elmentem a Rendőrségre, akik lenyomozták, hogy honnan jött a hívás. Így megtaláltunk. 
- Óóó. Hát... Oké. 
- És már nem kell rettegj... Elég rosszak voltak az elmúlt évek. Álmomba se gondoltam volna, hogy ő volt. 
- Hát... én se. - És itt eszembe jutott valami. - Anyuék?!
- Kint vannak, ahogy Kate és Adam is. - Mosolygott.
Anyuékkal is beszéltem, meg bejött Kate meg Adam is. Az orvos azt mondta, hogy haza mehetek, csak a fejem sérült de semmi komoly. Haza is mentem és megkértem Katet, hogy aludjon nálunk, de mondtam Becknek is, hogy majd bepótoljuk az ott alvást + Anyuék is jobban örülnének ha ma otthon lennék. Katevel felsiettünk a szobámba, és leültünk az ágyra.
- Úristen Ash! - Kezdte. - Már 18 évesek vagyunk! - Hitetlenkedett. 
- Úristen... Én is csak most gondoltam bele... Nyakunkon az érettségi! 
- Ja- ja. Miből mész?
- Színjátszás. Te?
- Dettó.
- Na, legalább nem leszek egyedül. - Mosolyogtam.
Nagyon jól telt az esténk, 2 csomag Popcornt és 4 csomag chipset ettünk meg, és kb. 2-2 nagy üveg vizet ittunk, a sós ételekre. Amúgy a TV- ből üvöltött a zene - Viva-t néztünk - miközben, mi, táncikáltunk meg felidéztük a múltat. Egy kicsit Neteztünk is de csak felpillantottunk Facebook-ra és ennyi. Miután lefeküdtünk nagyon sokat beszélgettünk, most a jövőnkről. Nem jutottunk sokra, de egy biztos. Együtt fogjuk megélni. Kate, Adam, Beck és én. Na, ez biztos.

2. rész: Elrontott szülinap

Meghoztam a 2. részt is, remélem tetszik. Ha igen, szerintem tudjátok mit kell tennetek. Jó olvasást! Puszi :)


Reggel kicsit korábban keltem ezért játszottam egy játékkal a telefonomon:

Még éppen játszottam amikor megcsörrent, úgyhogy léphettem ki a játékból.

- Szia!!! - köszöntött Kate boldogan.

- Szia... Tudod te hány óra van? - röhögtem.

- Hát fent vagy, úgyhogy mindegy. Na, Boldog Szülinapot!!! - ordította, én meg messzebbre emeletem a mobilom a fülemtől.

- Óóó, hát köszi. - mosolyogtam.

- Csak azt ne mondd, hogy elfelejtetted a SAJÁT szülinapodat! - hangsúlyozta a 'saját' szót.

- Most keltem... - mosolyogtam és kikeltem az ágyamból.

- Okéé... De ugye tudod, hogy mindjárt 7:30? - kérdezte.

- Hoppá... Na akkor sietek! Szia! - köszöntem el és meg sem várva a választ letettem a telefont.

Hát, igen, belehúztam a készülődésbe, majd kiszaladtam az ajtón és beültem Beck mellé a kocsiba. Egy gyors csók után elindultunk. 

- Hééj! - mosolygott rám - Ma nálunk alszol. - mosolygott.

- Persze! - mosolyogtam vissza.

- A csajok meg Adam... - mosolygott továbbra is - Starbucks-ozást terveznek. Van kedved hozzá? - fürkészett.

- Persze, Starbucks az jóó. Úgyis rég jártam ott.

- Oké, akkor én is megyek. - erre még jobban elmosolyodtam és bólintottam.

A suliba érve az egész osztály letámadott. Szóval, ma én vagyok a 'Birth Day Girl'. De azt is meg kell jegyeznek, hogy Jessy hozott sütit és kaptunk egy lyukas órát, hogy megünnepeljenek és megegyük a sütit. A nap nagyon boldog volt... de a nap vége... Rémes volt... Beck haza dobott, berohantam a házba és a szüleim már oda is adták az ajándékom. Kaptam:

Egy iPhone 5-t:

Egy pánt nélküli ruhát: 

Hát, igen. Nincs mese, anyáék ismernek. :)

És még kaptam egy rajzfüzetet meg színes és grafit ceruzákat. Elkezdtem készülődni a Starbucks-ozásra, mivel már 14: 38 volt és 15 órára beszéltük meg a találkozót. Mondjuk, nincs messze de azért készülődni lehet... 14: 42- re már el is készültem. Elindultam. Megcsörrent a mobilom és azt kerestem elő, amikor egy fekete kocsi megállt mellettem és egy ütést éreztem a fejemen... Nagy kár, hogy a legeldugottabb utca felé mentem... csak mert nem szeretek sétálni... És nagy kár, hogy a mobilom és ott kezdett el csörögni... De már mindegy volt... Minden elsötétült... 

1. rész: Újra itt

Sziasztok! Hát, meghoztam az 1. részt, remélem tetszik. Ha, tetszett lent pipáljatok, kommenteljetek és iratkozzatok fel. Puszi! :)

Nyári szünet utáni első nap. Bevallom, vártam. Jó, csak a haverok miatt... Bár, szünetbe sokat találkoztam Beckel, Jessyvel, Katevel és Adammel is. Szóval, szerintem, nekem volt a legjobb nyári szünetem. De azért jó, hogy vissza térhetek a színjátszáshoz, az énekléshez és a tánchoz. Nyáron sokat jártam Hip- Hop edzésre is, de nekem meg se kottyant, egy hobbi amit szeretek. Reggelenként mentem Adammel futni meg voltam Beckel gitár tanárnál. Jessyvel és Katevel kutyát sétáltatni meg csavarogni a plázába, és persze voltak felejthetetlen ott alvós bulik is - ezek azok amikor éjfélig röhögünk, úgy, hogy a szomszédok is hallják - meg a többi 'csajos program'. Szóval. Ma reggel egy sima hétköznapi ruhát vettem - mivel még jó idő van, nyáriasan hétköznapi - megcsináltam a hajam, megmosakodtam, majd Beck jött értem kocsival, hogy elvigyen suliba. Egy hosszú csók után beültünk a kocsiba.
- Mizújs? - kérdezte Beck, kíváncsian. 
- Semmi, csak a szokásos... 
- Bővebben...? - kérdezte felvont szemöldökkel. 
- Hát... anyuék tökre be vannak rágva mert tegnap később értem haza... - panaszkodtam.
- Íjj... legalább rám?
- Nem tudom, velem se nagyon állnak szóba. De gondolom, majd elfelejtik...
- Biztos.
- Ja, és nálad mizújs? 
- Semmi extra. Felvesszük Adamot meg Katet?
- Aham.
Megálltunk a járdán és vártuk, hogy Kate kiérjen a házból. (Adam minden reggel ide sétál Kateék háza elé és ő már beszállt a kocsiba.) Kb. 2 perc múlva Kate is megjelent, beszállt és elindultunk a suli felé. Beérve beraktam a cuccom a szekrényembe, majd bementem az osztályba. Ahogy megpillantottam Jessyt oda rohantam és megöletem. 
- Szia! - köszöntöttem.
- Hali! 
- Mi az első óra? 
- Mi vagyok én, órarend? - kérdezte szórakozottan.
- Áhh, gondoltam, hogy te se tudod... - nevettem el magam.
Végül, megkérdeztem Katet. Színjátszó. Az jó. Amúgy a nap további része jól telt. Haza érve fel néztem Facebook-ra meg Twiterre. Facebookon taggeltek képekre amik ma készültek, mert Adam behozta, kipróbálni (?) az új kameráját. Hát, mit mondjak? Nem lettek olyan rosszak. Twitteren viszont, unalom van. Hmm, lehet, hogy a Twittert nem is fogom használni. 14 órakor apu vissza vitt a suliba edzésre. Ez is jól ment, szeretek táncolni. 16: 30- kor jött is értem és elmentünk vásárolni. Vettünk kaját meg üdítőt és haza mentünk. Egy zacskó chipssel és egy üveg Colá-val mentem fel a szobámba. Bekapcsoltam a TV-t, majd a gépem. Skype-oltam egy kicsit a csajokkal, utána neki álltam rajzolni. Kb. 2 óra múlva megcsörrent a mobilom. Hát, és akkor elkezdtem keresni., a táskám alján volt, természetesen...
- Ezt látnod kell! - szólt bele a telefonba egy meglepődött hang, Beck volt az.
- Mi? Mit? 
- Írd be a keresőbe, hogy: www.utalomashleyt.hu - hadarta.
- Ööö... mi ez??? 
- Nem tudom... inkább: Ki csinálta ezt az oldalt?
- Valaki, aki nagyon irigy és utál... - töprengtem.
- Igen... erre én is gondoltam. Basszus!
- Mi az?! - kérdeztem riadtan.
- Én is ott vagyok!
- Aha... és? 
- Hát... biztos, hogy a suliból volt valaki! - ugrott be neki.
- Igeeeen... Lehetséges... - gondolkoztam továbbra is.
- Na, jó. Most akkor mi legyen? Nem hagyhatjuk ennyibe! - hallottam határozott hangját.
- Valamit ki kéne találni... Figyu.
- Hmm?
- Nyomozzunk. 
- Hát nem vagyok egy Sherlock Holmes... de próbáljuk meg.
- Rendben.
- Oké. 
- Úristen, miket írogat ez rólam? Fogadok nem is ismer! A fele... sőt, az egész egy nagy hazugság!
- Hé, hé! Nyugi... Megkeresem, hogy ki volt és leszedem a fejét!
- Ma elég határozott vagy. - röhögtem.
- Igeeen, ez valami adrenalin löket... - erre mind ketten elröhögtük magunkat.
- Beck... - kezdtem.
- Igen? - komolyodott el.
- Szeretlek.
- Én is. - erre elmosolyodtam.
- Amúúúgy... Ma már apu szóba állt velem. 
- Na, az jó. És anyud? 
- Ő nem. Legalább is... az számít, hogy: 'Kis lányom, ne egyél annyi chipset mert meghízol!' - erre megint elröhögtük magunkat.
- Ja, azért ez is számít.
- Igen, szerintem is. - mosolyogtam.
Egy kis csend után megszólaltam:
- Na, jó, szerintem megyek...
- Rendben. Szia, kicsim. - köszönt.
- Szia. 
Letettem a telefonom az asztalomra és elrohantam lezuhanyozni. Még TV-ztem egy kicsit, aztán kikapcsoltam és a villanyt is leoltottam... aztán elkezdtem gondolkozni. Ki az aki így utál? Van olyan aki után? Pedig én mindenkivel kedves vagyok, nincsenek ellenségeim... Szerintem.

És itt van a rajzom: Szerintem, cuki lett. :)

Itt pedig Beck kocsija látható: Még nyáron kapta. :)

Prológus

Na, én lennék Ashley, Ashley Blake. Egy legjobb barátnőm van, Jessy és még jóba vagyok Katevel meg Adammel is, meg ugye van barátom, Beck. Az osztályból mindenkivel jóba vagyok, ám a suliból van valaki aki gyűlöl... hogy miért azt nem tudom. Próbál mindig keresztbe tenni nekem, de ami nem megy azt nem kéne erőltetni... szóval nem tudom ki az de ő mindent tud rólam. De biztos, hogy Jessyvel kiderítjük! Na, igen, szóval. Beck, ő a barátom. Anyuék jónak tartják mert régebben eléggé 'rossz kislány' voltam és ahogy elkezdtem a Hollywood Arts Művész suliba járni és találkoztam Beckel, na, akkor lett jobb minden. Azaz régen elég zárkózott voltam. Énekesnek készülök. 7 éves koromba kezdtem Hip-Hop-ot táncolni, majd, 8 évesen énekelni is. Szóval nagyjából tudom milyen lesz a jövőm. Nem sokat szoktam a gép és a TV előtt ülni, inkább találkozok a barátaimmal és elmegyünk kutyát sétáltatni - van egy kutyám, Pihe, fehér és imádni való, mindenkit nyalogat - vagy akár Mcdonald's-ba enni, mozizni meg egyéb 'tinis programok'-ra. Most az életem egy kisebb fordulatot vett, így, hogy elkezdtem ezt a sulit, de mindegy, mert nagyon tetszik és örülök, hogy ilyen fordulat volt az - amúgy unalmas - életembe. Na, de vissza térve: szeretem Becket és van egy olyan gyanúm, hogy a 'rossz akaróm' őt akarja, mint a suliba minden lány. Sőt, régebben - mert már kb. 2 és fél éve járunk - fogadtak arra, hogy mikor fogunk szakítani. Hát, senki nem nyert. Haha. És azt is megjegyezném, hogy mi nem a Facebook-on éljük az életünk, szóval, ha beszélni szeretnénk, találkozunk vagy felhívjuk egymást. Anyuék még azt is megengedik, hogy este ki menjek - jó, mondjuk csak a kapuig... - és találkozzak Beckel mondván: 'Csak nem lesz baj, a lányunk Beckel van, akit mi is szeretünk, hisz ő tette nevelhetővé...'. Na, igen, a szüleim ilyen alapon kiengednek. Talán még szerencsés is vagyok, talán... De mondjuk tényleg nem olyan rossz az életem mint ahogy elképzelem, hogy: 'Huhh, milyen lenne ha nem járnék ebbe a gimibe...'. Hát, igen, valószínűleg akkor... hát... akkor... na, jó hagyjuk ezt! Most elmesélem a minden napjaimat + az izgalmas napjaimat - amik, hát... mostanába elég sokszor vannak - amiket a legjobb barátnőmmel, a barátommal és a bolond osztálytársaimmal vészelek át. Ja, és ráadásul az is bele tartozik az életembe, hogy elég sokat hazudtak nekem... egy ember volt aki mindig mellettem volt, és mindig őszinte volt... Aztán döntöttem valamiről... Ami meg is változott... De nem árulok el többet. Olvassátok el az én kis történetemet és mindent megtudtok majd! 

 Imádok énekelni! :)

 Íme, Pihe, a kis kutyusom ♥