1. rész: Újra itt

Sziasztok! Hát, meghoztam az 1. részt, remélem tetszik. Ha, tetszett lent pipáljatok, kommenteljetek és iratkozzatok fel. Puszi! :)

Nyári szünet utáni első nap. Bevallom, vártam. Jó, csak a haverok miatt... Bár, szünetbe sokat találkoztam Beckel, Jessyvel, Katevel és Adammel is. Szóval, szerintem, nekem volt a legjobb nyári szünetem. De azért jó, hogy vissza térhetek a színjátszáshoz, az énekléshez és a tánchoz. Nyáron sokat jártam Hip- Hop edzésre is, de nekem meg se kottyant, egy hobbi amit szeretek. Reggelenként mentem Adammel futni meg voltam Beckel gitár tanárnál. Jessyvel és Katevel kutyát sétáltatni meg csavarogni a plázába, és persze voltak felejthetetlen ott alvós bulik is - ezek azok amikor éjfélig röhögünk, úgy, hogy a szomszédok is hallják - meg a többi 'csajos program'. Szóval. Ma reggel egy sima hétköznapi ruhát vettem - mivel még jó idő van, nyáriasan hétköznapi - megcsináltam a hajam, megmosakodtam, majd Beck jött értem kocsival, hogy elvigyen suliba. Egy hosszú csók után beültünk a kocsiba.
- Mizújs? - kérdezte Beck, kíváncsian. 
- Semmi, csak a szokásos... 
- Bővebben...? - kérdezte felvont szemöldökkel. 
- Hát... anyuék tökre be vannak rágva mert tegnap később értem haza... - panaszkodtam.
- Íjj... legalább rám?
- Nem tudom, velem se nagyon állnak szóba. De gondolom, majd elfelejtik...
- Biztos.
- Ja, és nálad mizújs? 
- Semmi extra. Felvesszük Adamot meg Katet?
- Aham.
Megálltunk a járdán és vártuk, hogy Kate kiérjen a házból. (Adam minden reggel ide sétál Kateék háza elé és ő már beszállt a kocsiba.) Kb. 2 perc múlva Kate is megjelent, beszállt és elindultunk a suli felé. Beérve beraktam a cuccom a szekrényembe, majd bementem az osztályba. Ahogy megpillantottam Jessyt oda rohantam és megöletem. 
- Szia! - köszöntöttem.
- Hali! 
- Mi az első óra? 
- Mi vagyok én, órarend? - kérdezte szórakozottan.
- Áhh, gondoltam, hogy te se tudod... - nevettem el magam.
Végül, megkérdeztem Katet. Színjátszó. Az jó. Amúgy a nap további része jól telt. Haza érve fel néztem Facebook-ra meg Twiterre. Facebookon taggeltek képekre amik ma készültek, mert Adam behozta, kipróbálni (?) az új kameráját. Hát, mit mondjak? Nem lettek olyan rosszak. Twitteren viszont, unalom van. Hmm, lehet, hogy a Twittert nem is fogom használni. 14 órakor apu vissza vitt a suliba edzésre. Ez is jól ment, szeretek táncolni. 16: 30- kor jött is értem és elmentünk vásárolni. Vettünk kaját meg üdítőt és haza mentünk. Egy zacskó chipssel és egy üveg Colá-val mentem fel a szobámba. Bekapcsoltam a TV-t, majd a gépem. Skype-oltam egy kicsit a csajokkal, utána neki álltam rajzolni. Kb. 2 óra múlva megcsörrent a mobilom. Hát, és akkor elkezdtem keresni., a táskám alján volt, természetesen...
- Ezt látnod kell! - szólt bele a telefonba egy meglepődött hang, Beck volt az.
- Mi? Mit? 
- Írd be a keresőbe, hogy: www.utalomashleyt.hu - hadarta.
- Ööö... mi ez??? 
- Nem tudom... inkább: Ki csinálta ezt az oldalt?
- Valaki, aki nagyon irigy és utál... - töprengtem.
- Igen... erre én is gondoltam. Basszus!
- Mi az?! - kérdeztem riadtan.
- Én is ott vagyok!
- Aha... és? 
- Hát... biztos, hogy a suliból volt valaki! - ugrott be neki.
- Igeeeen... Lehetséges... - gondolkoztam továbbra is.
- Na, jó. Most akkor mi legyen? Nem hagyhatjuk ennyibe! - hallottam határozott hangját.
- Valamit ki kéne találni... Figyu.
- Hmm?
- Nyomozzunk. 
- Hát nem vagyok egy Sherlock Holmes... de próbáljuk meg.
- Rendben.
- Oké. 
- Úristen, miket írogat ez rólam? Fogadok nem is ismer! A fele... sőt, az egész egy nagy hazugság!
- Hé, hé! Nyugi... Megkeresem, hogy ki volt és leszedem a fejét!
- Ma elég határozott vagy. - röhögtem.
- Igeeen, ez valami adrenalin löket... - erre mind ketten elröhögtük magunkat.
- Beck... - kezdtem.
- Igen? - komolyodott el.
- Szeretlek.
- Én is. - erre elmosolyodtam.
- Amúúúgy... Ma már apu szóba állt velem. 
- Na, az jó. És anyud? 
- Ő nem. Legalább is... az számít, hogy: 'Kis lányom, ne egyél annyi chipset mert meghízol!' - erre megint elröhögtük magunkat.
- Ja, azért ez is számít.
- Igen, szerintem is. - mosolyogtam.
Egy kis csend után megszólaltam:
- Na, jó, szerintem megyek...
- Rendben. Szia, kicsim. - köszönt.
- Szia. 
Letettem a telefonom az asztalomra és elrohantam lezuhanyozni. Még TV-ztem egy kicsit, aztán kikapcsoltam és a villanyt is leoltottam... aztán elkezdtem gondolkozni. Ki az aki így utál? Van olyan aki után? Pedig én mindenkivel kedves vagyok, nincsenek ellenségeim... Szerintem.

És itt van a rajzom: Szerintem, cuki lett. :)

Itt pedig Beck kocsija látható: Még nyáron kapta. :)