2. rész: Elrontott szülinap

Meghoztam a 2. részt is, remélem tetszik. Ha igen, szerintem tudjátok mit kell tennetek. Jó olvasást! Puszi :)


Reggel kicsit korábban keltem ezért játszottam egy játékkal a telefonomon:

Még éppen játszottam amikor megcsörrent, úgyhogy léphettem ki a játékból.

- Szia!!! - köszöntött Kate boldogan.

- Szia... Tudod te hány óra van? - röhögtem.

- Hát fent vagy, úgyhogy mindegy. Na, Boldog Szülinapot!!! - ordította, én meg messzebbre emeletem a mobilom a fülemtől.

- Óóó, hát köszi. - mosolyogtam.

- Csak azt ne mondd, hogy elfelejtetted a SAJÁT szülinapodat! - hangsúlyozta a 'saját' szót.

- Most keltem... - mosolyogtam és kikeltem az ágyamból.

- Okéé... De ugye tudod, hogy mindjárt 7:30? - kérdezte.

- Hoppá... Na akkor sietek! Szia! - köszöntem el és meg sem várva a választ letettem a telefont.

Hát, igen, belehúztam a készülődésbe, majd kiszaladtam az ajtón és beültem Beck mellé a kocsiba. Egy gyors csók után elindultunk. 

- Hééj! - mosolygott rám - Ma nálunk alszol. - mosolygott.

- Persze! - mosolyogtam vissza.

- A csajok meg Adam... - mosolygott továbbra is - Starbucks-ozást terveznek. Van kedved hozzá? - fürkészett.

- Persze, Starbucks az jóó. Úgyis rég jártam ott.

- Oké, akkor én is megyek. - erre még jobban elmosolyodtam és bólintottam.

A suliba érve az egész osztály letámadott. Szóval, ma én vagyok a 'Birth Day Girl'. De azt is meg kell jegyeznek, hogy Jessy hozott sütit és kaptunk egy lyukas órát, hogy megünnepeljenek és megegyük a sütit. A nap nagyon boldog volt... de a nap vége... Rémes volt... Beck haza dobott, berohantam a házba és a szüleim már oda is adták az ajándékom. Kaptam:

Egy iPhone 5-t:

Egy pánt nélküli ruhát: 

Hát, igen. Nincs mese, anyáék ismernek. :)

És még kaptam egy rajzfüzetet meg színes és grafit ceruzákat. Elkezdtem készülődni a Starbucks-ozásra, mivel már 14: 38 volt és 15 órára beszéltük meg a találkozót. Mondjuk, nincs messze de azért készülődni lehet... 14: 42- re már el is készültem. Elindultam. Megcsörrent a mobilom és azt kerestem elő, amikor egy fekete kocsi megállt mellettem és egy ütést éreztem a fejemen... Nagy kár, hogy a legeldugottabb utca felé mentem... csak mert nem szeretek sétálni... És nagy kár, hogy a mobilom és ott kezdett el csörögni... De már mindegy volt... Minden elsötétült...