Kate-vel 8- kor sikerült fel kelnünk, - elég sokáig fent voltunk - kipakoltuk a tálakat és üres üvegeket a szobámból. Olyan volt, mintha nagy buli lett volna... Na, mindegy. Megbeszéltük Beck-el, hogy ma náluk alszom. Anyuéknak tetszett az ötlet, hisz a majdnem haláltól is ő mentett meg, meg amúgy is, jó irányba fejlődött az életem, amióta vele járok. Úgy döntöttünk, mivel a szülinapom rossz lett, elmegyünk a Starbucks-ba, ezért hamarabb átmentem. 14:00- kor indultunk és 14: 19- kor már ott is voltunk. Beszélgettünk meg ittunk, szóval jól telt.
Aztán, vissza mentünk Beck-ékhez. Ott is jól elvoltunk... Megvitattuk, hogy milyen lesz az érettségi , TV-ztünk és raktunk fel képet Facebook-ra.
Na, igen. Elvoltunk. Felnéztük Skype-ra is, ahol Kate egyből videó hívást indított.
- Sziasztok! - köszönt Kate.
- Szia! - köszöntem egyszerre Beck-el.
- Na, képzeljétek mit tudtam meg! - mondta izgatottan. - Jövő héten kezdődik az érettségi felkészítő. - húzta el a száját.
- Honnan tudod? - Csodálkoztam.
- Hát, anyám beszélt a tanárral.
- Miért?
- Mert nem hiszi el, hogy nem verekszek!
- Mi? - kérdeztem röhögve.
- Őőőő... Oviba... - Kezdte. - Mindig kiálltam magamért. - Itt mindenkiből kitört a röhögés.
Hát... nem igazán tudom elképzelni a kis Kate-t ahogy éppen egy nála kisebb gyereket üt egy babával, mert nem adta neki a csokiját. Igen, ez így elég vicces.
- Na, jó, mi megyünk... - kezdte Beck, mire én is bólintottam.
- Rendben, sziasztok... Csak okosan! - mosolygott pimaszul, Beck meg felvont szemöldökkel letette a Skype-t.
Ez után még egy csomó mindenről szó esett, szóval elvoltunk hajnali 3-ig. Jó volt. Nagyon jó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése