Eljött ez is... Azaz majdnem. Az érettségi... Jajj. Hát, mondjuk jövő hétig még várok... Na, de nem baj, mert a múlt héten keményen ment a felkészítés, sok új tanár jött a suliba + a régiek is ott voltak és felkészítették az osztályt, erre az egészre. Bár, szeretek színészkedni és úgy gondolom - a tanárok is azt mondják - tudok is, azért eléggé félek... Lehet, hogy pont most rontok! Áááá... Mondjuk, nem hiszem de... Na, mindegy. Reggel kimentem a kapunk és megláttam Kate-t, egyedül.
- Őőő... Hát te? Ráadásul egyedül...? - csodálkoztam.
- Na, az van, hogy a fiúknak ma reggel is felkészítő van nulladik órába, és bementek. Mi, lányok, jövő héten érettségizünk. - magyarázta.
- Értem... Oké. - bólintottam.
- Hogy van Pihe, rég láttam. - kérdezte mosolyogva.
- Meg van... Egész éjjel járkált a szobámba... Nem tudom, miért nem aludt. - motyogtam.
- Nem tudom... Biztos nem volt álmos... - töprengett mosolyogva.
- Biztos.
Suliba érve megpillantottam Becket és Adam-ot. Oda is mentem hozzájuk. Beck az asztalán ült, és amikor meglátott, leszállt az asztalról és oda jött hozzám. Egy gyors csókkal köszöntött - így mindenki előtt elég ez is...
- Szia. - mosolygott.
- Szia. Készen állsz? - mosolyogtam vissza.
- Persze!
- Rendben...
Becsengettek és mindenki ment a helyére... A nap további része olyan... Szokásos volt. Este izgatottan szorítottam a kezemben a telefonom és vártam, hogy megcsörrenjen. És megszólalt, Beck az!
- Szia! - üdvözöltem izgatottan. - Mi volt? - érdeklődtem.
- Letettem az érettségit. - válaszolta lazán.
- Hogy sikerült?
- Jól.
- Mi a baj?
- Semmi...
- Aha... Te nem ilyen vagy.
- Na, jó... Anyáék már az agyamra mennek.
- Őőő... Miért?
- Ki akarnak küldeni Párizsba.
- Mi?! - akadtam ki. - És... Ki mész???
- Nyugi. Lehet, hogy tudok faranciául és lehet, hogy ők azt akarják, hogy ki menjek, de hahó! Én is itt vagyok!
- Értem... Szóval te nem akarsz kimenni? - értelmeztem.
- Ja.
- Hát, oké...
- Na, jó, asszem' megyek, anyámék itt tombolnak... Bocsi. Szia.
- Szia. - búcsúztam el.
Hát... Őőő... Szóval... Ja. Na, majd meglátjuk mi lesz.
Na, ma van az a bizonyos nap. Az érettségi... Nekem! Oké... Jól vagyok... Ja, nem, mégse. Ajj. Kate egész nap nyugtatgatott de... Ááá! Akkor is: Áááá! A nap elég unalmas volt de utána eljött... Ez. Az volt, hogy kaptam egy színdarabot és azt kellett negyed óra alatt megtanulni és elmondani a párunkkal. Nekem Kate volt a párom aki nem is izgult ma! Hogy csinálja??? Oké, amúgy minden nagyon jól ment. Kate is és Én is hiba nélkül el tudta a mondani a szöveget. Ez az! Átmentünk! El se hittem! Anyut és Aput egyből fel is hívtam, nagyon büszkék voltak rám. Mondjuk, Én is magamra, de ez más... Haza érve, Anyuék megengedték, hogy elmenjünk étterembe, úgyhogy, finom volt a vacsi... Amit Anyu főz az is jó, de ez más. Na, lényegében hülyeség volt ennyit készülni, mert ez az érettségi - mondhatjuk - könnyű volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése